2012. február 29., szerda

Tavaszváró tároló



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy napsütötte délután, mikor hősünk betévedt a méter áruba, és megpillantott egy virágmintás anyagot... :) Innen már lehet sejteni, hogy mi lesz a mese vége, de annyit segítek, hogy ásó, kapa és nagyharang ;) (nem, nem temetés). Mikor hazatértem 20 cm széles és 2 méter hosszú barátommal, nem bírtam türtőztetni magam, és neki estem az ollóval.:) Pár napja kihalásztam a pince mélyéről egy csinos kis fa darabkát, amivel remek frigyet kötött az anyag darabka tű, cérna, olló, ragasztó pisztoly és csipke segítségével . ;) 

2012. február 28., kedd

Versem:)- SzemlÉlet


Ma a szokástól eltérően nem egy tárgyat vagy díszt készítettem és nem is festettem, hanem verset írtam. :) Érthetetlen öszevisszaságnak tűnhet, ha gyorsan olvassátok, azonban van konkrét jelentés tartalma a versnek, csak lassan, megértően kell nekikezdeni.:) Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, minden 1. és 3. sor 9 szótagból, minden 2. és 4. sor 13 szótagból áll. Remélem, hogy tetszik.:)

SzemlÉlet

Lágy szellő borzolja a fákat,
Hiába igyekszik nem hajlanak az ágak.
Megvárják, míg vad vihar tépi,
Kegyeletük leróják, s az életüket féltik.

Különös világ, furcsa álmok,
Hiába naiv a szív, ha az ész meg álnok.
Hol eltűnik a köd, előtör a döbbenet
S már nem fedi homály a rejtett völgyeket.

Tengeri tűz, hegyvidéki ár
Éjféli világosság, s a falon csorba árny.
Valótlan csend, múló állapot,
Zakatol a szív, a józan ész rég felhagyott.

Mikor kémleled az egeket,
Ha megpillantod, a rideg szépség rád nevet.
Engedd, hogy elvigye lelkedet
Ha nem, a vérző szikla örökre eltemet.

Hirtelen vad mámor ragad el
A pillanat megáll, tested már csak hamu lesz
Csak hinned kell a Fehér Fényben
Talán a szivárvány már fent ragyog az égen.

2012. február 27., hétfő

Édes kis dobozka


Mindig azonnali szerelem gyullad bennem, ha meglátok egy kiürült fémdobozkát, és már azonnal el is képzelem, mivé fogom átalakítani. Ez most is így történt. Kiszelektáltunk egy ezer éves kávés doboz, eddig talán diót tartottunk benne. Mondanom sem kell , kutya rossz állapotban volt szegényke, a teteje és az alja csupa rozsda, az oldalán pedig a címke csúnya és kopott. De megmentettem őt, és már tudtam is, miként adok neki egy új életet.:)

A dobozkát lefestettem fehér akril festékkel két rétegben, majd száradás után egy csinos kis szalvétával fedtem be.:) Ez is franciás hangulatú lett, amiben mostanság vagyok. Miután lelakkoztam a szalvéta tetejét is, ragasztó pisztoly segítségével egy törtfehér szalagot tekertem a doboz tetejére, majd egy masnival díszítettem, aminek a hangulat kedvéért még egy gomb is került a közepébe. Ez után jött a doboz teteje. Az oldalát szintén szalaggal fedtem be, majd a tetejére is készítettem belőle egy kis díszt.  Ezután ráragasztottam a két édes kis rózsát, amit süthető gyurmából készítettem. :) Szerintem nagyon szeretni való doboz lett.:)





 szemből

 felülnézetből:)


2012. február 22., szerda

Kézfej


Jelentem élek, de sajnos rossz az internetünk, így nem mindig tudok írni. A héten is rajzoltam, méghozzá két képet a kézfejemről. Ezek még mindig tanulás előtti rajzok, így ne vessetek ki az ablakon! ;) Az első kép énekórán készült iszonyatosan sötétben, a másik pedig otthon, nyugalomban. :)



2012. február 20., hétfő

Törpiházak


Az örökmozgó kisgyerekek lefoglalása még most sem egyszerű feladat, főleg, hogy mindent megunnak 5 perc alatt. Ma éppen rajzoltam, mikor egy bizonytalan kéz lassan lenyomta a kilincset, és a boci szemek bánatosan kérdezték: Játszunk?Nem tudtam ellenállni neki, hát beadtam a derekam.
Na és mit szeretnél játszani? -kérdem én.
Focisat, vagy pisztolyosat.-hangzik a válasz.
Mivel egyik játék sem volt ínyemre, ki kellett találni valamit, amivel közös nevezőre juthatunk. Ekkor eszembe jutottak az összegyűjtött papír gurigák, és támadt is egy ötletem. Festeni mindketten szeretünk, és az üveg golyózás is közös kedvencünk. Így születtek hát meg a törpiházak.:)

A papír gurigákat lefestettük akril festékkel szép színesre, majd ragasztó pisztollyal ragasztottunk rájuk egyet s mást. Minden házikó tetejére került egy szám (1-5), ami a pontok számát jelzi. Köröm vágó ollóval apró ajtókat vágtam a házakra, és indulhat is a móka.:) A golyókat kb 1m távolságról kellett begurítani a házikókba, és a sikeres gurításnál a gurító megkapja a házikó tetején található pontszámot.:) Egyértelműen az nyer, akinek több pontja van.:) Ha meguntuk a gurítást, a kinder figurák nagyon szívesen beköltöznek a házikókba. ;)


2012. február 19., vasárnap

Könyvjelző


A mai nap épp egy rajzos könyvet kezdtem el olvasni, és mikor le kellett tennem, ráébredtem, hogy a kiszuperált képeslap nem méltó könyvjelzőnek abba. Ezért úgy döntöttem, hogy készítek egy könyvjelzőt, ami én vagyok.. Rengeteg ötlet jutott az eszembe, de végül a festésnél maradtam, mert rég volt a kezemben ecset.:) Hamarosan a többit is megvalósítom, mert könyvjelzőből sosem elég. ;) Előkaptam egy papírt, hogy elkészítsem a vázlatot. Mi is legyen rajta, ami igazán én vagyok? :) Ecset, festék paca természetesen, hangjegyek, mert imádok énekelni, nem beszélve a szépségükről. Tű, cérna, gombok magától értetődnek. És a pillangónak mindenhol ott a helye. Így készült el néhány óra alatt olajfestékkel a könyvjelzőm, ami nagyon tetszik nekem. Mégiscsak sokkal jobb ránézni, mint a számomra semmit nem ábrázoló képeslapra. :)


2012. február 18., szombat

Régi könyvből váza



Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok nem szeretni. Ilyenek az apró virágok, a csipke, a pillangók, és a régi, megsárgult könyvek. Számomra annyira csodálatosak ezek a dolgok, sosem tudok ellenállni a megfakult soroknak.. Ma egy kissé morbid dolgot tettem egy régi könyvvel, de mentségemre szolgál az, hogy így biztosan, többször csodálhatom meg, mint ha a könyvespolc mélyén hagytam volna.

Az elkészítése egyszerűnek tűnik, azonban kicsit bonyolultabb ennél. :)
A könyv vastag fedelét eltávolítottam, majd egy fél váza mintát rajzoltam a papírra. A vonal mentén éles szikével körbevágtam a lapokat. Ez a legnehezebb része az elkészítésnek, mert figyelni kell, hogy egyenesen vágjuk  a lapokat, és lehetőleg ne szakadjanak el, mert akkor csúnya lesz. Miután ez kész, a könyv gerincét ragasztó pisztoly segítségével henger alakúra formálom. Ezek után szétborzolom a lapokat, és közéjük ismét csak ragasztó pisztoly segítségével apró galacsinokat ragasztok, amik széttartják az oldalakat, így létrehozva  váza formáját. Remélem nem vetem el a kedveteket, érdemes belevágni, mert a végeredmény nagyon mutatós.:) Éjszaka még megálmodom, hogy tehetnék rá még egy kis csipkét, mert mégiscsak úgy lenne az igazi. :):)








A kész mű :)








2012. február 16., csütörtök

Jobb agyféltekés rajzolás - Önarckép


Sokszor előfordul az, hogy a fejemben megrajzolok egy szép és érdekes képet.. azonban mikor megpróbálom azt papíron kivitelezni, mindig csalódnom kell. Nagyon tud bosszantani az ilyen, és teljesen elveszi a kedvem a rajzolásól. Na meg aztán imádok festeni.. csakhogy az alapja annak is a rajz, ígyhát nincs mese, meg kell tanulni rajzolni. Az interneten rátaláltam egy tanfolyamra, aminek anyaga könyv formájában is elérhető. Dr Betty Edwards azt vallja, hogy a rajzolás egy elsajátítható és tanulható képesség, és könyvében segít ebben. Neki kezdtem hát, és nagyon reménykedek, hogy sikerrel járok majd.:) A munkafüzetben rajzos feladatok vannak, majd minden képet igyekszek feltenni ide.:) Az első feladat egy önarckép készítése tükör előtt. Ez a "tanulás előtti" feladatok közé tartozik. A könyv végén ismét ezeket a feladatokat kell elvégezni, így látható majd a fejlődés. Nos, mint látjátok, nekem van hova fejlődni, nem szívesen teszem fel ezt a rajzot, bevallom kissé szégyenlem..:) De bízom abban, hogy sikerül valamennyit fejlődnöm.





Nos ez lett a végeredmény..:)

Ha valakit esetleg érdekel a módszer:

2012. február 14., kedd

Kedves kis semmiség


Mint ahogy minden ember más, épp úgy változik az ízlésünk is. Én mindig is  a természetes, lágy, natúr formákat kedveltem, és kiráz a hideg a modern lak berendezéstől, a csupa fémes berendezési tárgyaktól, ékszerektől. Így lett örök szerelmem a lágy kotta papír, a régi könyv illata, az egyszerű fa asztalka és a finom csipke. Ezekkel az anyagokkal próbálom kialakítani kis menedékem a nagy, csupa fém, csupa ridegség világában.

Két egyszerű párnácskát készítettem maradék fehér és virágmintás anyagból, és persze találtam hozzá egy kevés csipkét is. Ha nyár lenne, biztos hogy levendulával töltöttem volna meg őket, de így télen be kellett érnem  szivaccsal is. Két kört kivágtam virágmintás anyagból, és kettőt fehér színűből, majd összevarrtam őket kézzel. Ezután visszafordítottam a színére, és óvatosan, sok türelemmel milliméterenként rávarrtam a gyönyörű csipkét is. Már csak egy fehér szalag kell rá, és kész is.

Ez egyiket rávarrtam a kulcsomra, így mindig ott lóg az ajtómon. A másikat pedig a függöny karnisra akasztottam, így közvetlenül mellettem van, és akárhányszor ránézek, megtölti a szívem melegséggel.:)





2012. február 13., hétfő

Flotta


Abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy rendelkezek egy 5 éves öcsikével. Imádni való teremtés, imád játszani, a figyelem középpontjában lenni...De ez egy idő után nagyon fárasztó tud lenni, muszáj találni valamit, amivel elfoglalhatja magát. Azok a szülők, testvérek, akik hasonló természetű kisgyerekkel élnek, tudják, hogy a kis srácok figyelmét nehéz lekötni egy játékkal. Az a tapasztalatom, hogy egy agyonreklámozott hiper szuper játék, amire a gyerek nagyon vágyik, csak addig köti le a figyelmét, amíg új, azonban nagyon hamar megunja. Kiskoromban az én kedvenc játékom egy nagy mászó kötél volt a nappali plafonra felfüggesztve, méghozzá azért, mert nemes egyszerűsége miatt egy kis fantáziával bármi lehetett. Így volt, hogy egyik nap a dzsungel indái közt suhantunk, még másnap az égig érő paszulyra másztunk fel.

Mikor kiürül egy flakon, vagy egy doboz, már pörög is az agyam, hogy mit lehetne belőle készíteni. Most pont pár lapos samponos , tus fürdős doboz ürült ki, és ráébredtem, hogy lapított alakjuk miatt kiváló hajó készülhet belőlük. Így nem is vártam sokat, azonnal nekiláttam az elkészítésüknek. Akadt egy apró kezű segítő társam is, aki az első hajónk vitorláját tette egyedivé rajzocskájával. Persze miután elkészült az első vitorlásunk, azonnal ment is fürödni a drága, hogy kipróbálja új játékát. Fél órán keresztül végig utaztatta a Kinder figurákat a fürdőkádban, miközben mindenféle akadályokkal küzdöttek meg (tengeri vihar, a gonosz polip támadása, meteor..stb.). A  hajó nemesen kiállta a próbát, és a legvadabb hullámoknak se adta be a derekát, így drasztikusabb módszerekhez kellett folyamodni az elsüllyesztésükért ( víz alá nyomás), hogy legyen egy kis izgalom is. A figurák köszönik szépen, jól vannak, az öcsém pedig újabb hajókat rendelt, mert ugyebár a tengeri csatához több hajó kell. Ha túl sok víz ment a hajó belsejébe, egyszerűen ki kell pattintani a doboz tetejét, és kiengedni a vizet. Ki se lehetett szedni a vízből..:D





Hozzávalók: 
  •  (lehetőleg lapos) flakonok
  • éles olló vagy sniccer
  • dekor szivacs
  • árbócnak való (bot, ceruza, pálca)

Elkészítése egyszerű, éles sniccerrel lyukat vágunk az utasoknak, és a vitorlának. Miután kész kedvünkre dekorálhatjuk, és szerelhetjük fel mindenféle harci eszközzel ;)


 
 Első hajónk, ágyúval felszerelt,hátulján hullámtörővel ellátott, egyedi vitorla rajzzal :)



 Mentő hajó oldal csónakokkal, egyízben pajzzsal ellátott hadihajó ;)




Utas szállító, nagyméretű séta hajó

2012. február 12., vasárnap

Szekrényke átalakítás



Ha megkérdezi valaki, hogy melyik a kedvenc színem, nem tudok rá válaszolni, csak azt, hogy minden színt szeretek. Minden szín máshol jó, mással jó és másra jó. Egy időben rajongtam a kék színért majd hirtelen a narancsos, pirosas színek szerelmesévé váltam. Folytathatnám a sort a pirossal, barackvirág színnel, és a kivi zölddel a végtelenig, de az biztos, hogy a mostani kedvencem a türkizkék és a fehér. Kiskoromban, mikor babáztam, csak addig érdekeltek, amíg berendeztem a házukat, megterítettem az asztalkájukat, és elkészítettem az ágyacskákat. A lakberendezés iránti szeretetem azóta folyton csak nő és nő. Ha megkérdezné most valaki, hogy mi az amire a legjobban vágyok, a válaszom a következő lenne: Egy üres, fehér szoba, milliónyi festék, fa anyag, szerszám, textil..és mindenféle kellék ahhoz, hogy álomszép helyiséget készítsek belőle... és persze egy hét szünet. Az utóbbi időben odáig vagyok a francia vidéki romantikáért, mint stílusért, más néven a vintage-ért.   Nagyon tetszenek a lágy fa bútorok, a tér könnyedsége és finom bája. A nagy részben fehér, vagy világos színekből álló paletta egyszerre elegáns hangulatot és kedvességet kölcsönöz a háznak, szobának. Na persze nem állok neki a kivi zöld falamnak egy vödör fehér festékkel, és meszelek világosra a padlótól kezdve a bútorokig mindent. Így a stílus iráni vágyaim egyszerű kiegészítőkben élem ki. Ezért a régebben virág mintásra decoupage-olt ékszer tartó szekrénykémet lefestettem fehérre és türkizkékre. Ilyen volt, és ilyen lett :)



2012. február 9., csütörtök

Újabb rózsa

Egy időben nagyon divatosak voltak  a különböző textil rózsák, ezért én is készítettem egyet. Egy áruházban sétálgatva alaposan megfigyeltem egy nekem szimpatikus darabot, majd megvalósítottam házilag. Most találtam rá egykori kedvenc rózsámra, még mindig nagyon szeretem.:)


Az elkészítése nagyon egyszerű , csupán időt és türelmet igényel, mint minden más.:) Fehér anyagból kivágtam sok-sok 5 szirmú virágot. Ezután kétszer félbehajtottam őket, és így egymáshoz varrtam a szirmokat, végül megkapva a végeredményt. Az aljára rávarrtam egy hullám csatot, de biztosító tűvel akár kitűzőnek is használhatjuk, vagy dekorálhatjuk vele lakásunkat.

Egy kis plusz bolondság, de ezt csak a hozzám hasonló elvetemülteknek ajánlom. Valójában bézs színű Rózsát akartam, de anyag hiányában fehérből kellett varrnom. Azonban megoldottam úgy, hogy forró vízbe természetes festéket készítettem, ez egy gyors ötlet volt, de bevált. Fahéjat, kávét, kakaót (cukor nélküli) és szegfűszeget tettem egy kis vízbe, majd a kész rózsát állni hagytam benne, így egy nagyon kellemes fahéj színű árnyalatot kaptam. Néhány óra után tiszta vízzel kimostam a rózsát, és száradás után használható is.:)

2012. február 6., hétfő

Koszorú

Nem igazán szeretem a telet, hideg, bús, és magányos évszak. De egy kicsit mégis belopta magát a szívembe, mikor az ablakra szabályos formájú szebbnél szebb hópelyhek hullottak, felülmúlva a képzelő erőmet. Mikor a hihetetlen szépségű hópelyheket megtáncoltatja az égbolton a szél, azt gondolom, nincs is szebb annál a pillanatnál. Ilyenkor egy kis élet költözik ebbe a szürke évszakba, hiába lesz hófehér a táj, az én szemem mindent hihetetlenül színesben lát ilyenkor. Idejét láttam egy koszorúcska készítésének az Ő emlékére.

Egy szalma koszorú alapra ráragasztottam a régebben készült rózsát, így végre rendes funkciót találva neki, és rákerült még egy fényes fehér szalag, amit masniba kötöttem, illetve ragasztópisztoly segítségével fehér gyöngyöket kettesével, hármasával ráragasztottam elszórva.


Nemes egyszerűségéért, és tisztaságáért megszerettem.

Végül egy kis zene a klasszikusok kedvelőinek: :)


2012. február 1., szerda

Kedves cserép:)

Mindig is tetszettek a fával burkolt házak, téglával kirakott kandallók, barátságos szobák. Lobog a tűzhely, a nappaliban a család forró kakaót kortyolgat, miközben kint nagy pelyhekben hull a hó. Szerintem sokaknak ismerős ez a hangulat.:) És persze a falon megannyi barátságos dísz, hiszen anélkül nem is otthon a ház.:) Most épp ilyen hangulatba kerültem..:)
Már régebb óta őrizgetek a szekrényemben  számtalan  apróságot, ami egykor megragadta figyelmem. Egy hirtelen ihletem jött, így most az egyik ilyen apróságból készítettem valamit.


Szükséges a díszhez egy fél virágcserép, lánc, és drót,papír, illetve a díszítéshez csipke, lakkfilc fehér színű gyöngy és persze ragasztópisztoly.:)
Először is rárajzoltam a cserépre egy szív mintát a lakkfilccel, majd ráragasztottam a csipkét a tetejére. Utána drótból egy kis kampót hajlítottam, és fejjel lefelé a cserép belsejébe ragasztottam. Ezután a lánc két végére szerelőpálcika segítségével egy-egy gyöngyöt erősítettem, majd felragasztottam a cserép két oldalára a végeit. Papírból hátlapot készítettem a cserépnek, és kész is van.:) Remélem tetszik.:):)

Így néz ki natúrban.:)

akaszthatunk a kampóra ékszereket

És a kedvenc verzióm, kedves üzeneteket hagyhatunk benne szeretteinknek.:)