2013. augusztus 26., hétfő

Fotópályázat

http://www.szalayfoto.com/contest/info/2013/nezopontvaltas

2013. február 2., szombat

Kagylós doboz


Kopog az eső az ablakon. Az ég szürke, az utcát nagy, szomorú tócsák borítják.
Ez egyetlen élő a szél, aki a zuhanó, bágyadt esőcseppeket dobálja kedvére, s olykor megborzolja a fák rőt  ágait.
Ez a szomorú táj fogad hát az ablak mögött.
De mégis érzem az életet. A fák csak alszanak, a színek csak a télnek behódolva haloványak.
Kiszínezni a tájat gondolatban, a fákra leveleket rajzolni. Izzó, tüzes naplementét festeni az égre, hallani a madarak énekét... Ezt tehetem.
 
Fiókomban egy maréknyi kagyló őrzi a kifakult nyári napokat. A festékek már kiabáltak, és bennem is buzgott az alkotási vágy.

Egy ócska, koszos dobozka kapott új életet, így már ő őrzi a nyári emlékeket..:)
 
 
 
A kiindulási alap:
 
 
 
 A végeredmény:
 


 

2012. november 29., csütörtök

Ősz - Maszk


Beköszöntött a hideg, nyálkás idő, és ezzel rámzuhantak a monoton hétköznapok. Rengeteg tanulás, kevés alvás...de nem panaszkodni akarok. Ezek ellen csak egy orvosságot ismerek, ami nem más, mint a mindan nap 1 kanál.. alkotás:) Elhatároztam, hogy minden évszakból csinálok egy maszkot. Úgyhogy jöjjön az ősz ;)
 



 

2012. november 25., vasárnap

Majdnem - Maszk

 
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én fejemben két dolog játszódik le alkotás előtt, vagy közben. Az egyik eset az, mikor a fejemben megszületik egy tökéletes kép. Olyannyira tökéletes, hogy érzem az illatát, a melegségét, a belőle áradó energiát.Ezt próbálom én elkészíteni. A másik eset pedig az, mikor fogalmam sincs, mit csinálok, csak neki kezdek, és jön magától. Nem tudom, melyik eset a szerencsésebb, avagy a szerencsétlenebb. Az első esetnél az a baj, hogy sosem sikerül teljesen megvalósítani, csak... majdnem. A mai kis munkám is egy hatalmas majdnem. Tetszik, de még sem az. :) A második esetnél pedig az a probléma léphet fel, hogy mire elkészülök, egy teljesen értelmezhetetlen dolog válik a munkámból. De ez benne van a pakliban.
 
Ma egy gipszből kiöntött maszkot dekoráltam ki. Mondanom sem kell, a fél alkarom festékes, ragasztós, és csillog.. de nem baj, szeretem ezt az állapotot. :) Sajnos a csipkémből készlet hiány van, de mivel képtelen vagyok holnapig várni, megelégedtem egy kevés farkasfoggal is. Az arc fele kottás szalvétával készült, majd vattával letakartam, és akrilspray-vel fújtam le a kimaradt részeket. Habár könnyebb előtt fújkálni, a világos szalvéta nem tudna érvényesülni, ha arany alapra ragasztanánk föl. A gipsznek van egy hatalmas hibája: Nem marad meg rajta a ragasztó. De addig próbálkoztam, míg sikerült. a titok nyitja, hogy ne legyen porózus a felszín, tehát vagy le kell lakkozni, vagy szalvétát ragasztani rá. Kalapkának kotta papírból hajtogattam , égettem, fújtam és ragasztottam. :) Íme a végeredmény:
 


 

2012. november 18., vasárnap

Koszorú névnapra


Rengeteg dolgot tudnék most írni. Az elmúlt hetek túlságosan is eseménydúsak voltak, de nem baj, az élet nem áll meg. Történt egy jó pár olyan dolog, amiről érdemes lenne írni, de mivel egy kupacnyi füzet várakozik, beszéljenek csak a képek.
 
Nagymamámnak készült ez a koszorú. Mikor befejeztem, és a család mustrája alá vetettem, mindenki leszavazta szegényt, mert egyszerű és elegáns volt. Erre azt válaszoltam, hogy azért ilyen, mert a művészet az önkifejezés, és én most éppen ilyen vagyok. De aztán belegondoltam, hogy a megajándékozott tényleg egy színes egyéniség, úgyhogy megerőszakoltam a koszorút még jópár dologgal. Így nekem már kicsit giccses, de azért nagyon jól mutat az ajtón, azt beismerem.

Az elkészítését majdnem kifelejtettem. Anyukám hozott nekem egyszer egy szalma koszorúalapot, aminek kb annyira örültem, mintha egy házat vett volna nekem. :) Zsákanyag-szerű szalagból készült a masni és a felette lévő rész. Hajlakkal rögzítettem, hogy vágás után se csússzanak el a laza szálak. A sűrű részben van aranyfestékkel lefújt olvasztott pet palack darabok, összecsavart kottapapír, összeragasztott maradék szalagdarabok..stb. :)
 






2012. október 22., hétfő

Rózsa őszi falevelekből


Kezdek rájönni, hogy nem is olyan rossz dolog ez az ősz, főleg, ha ilyen gyönyörű októberünk van.
Tegnap egy kellemes sétát tettünk a Sóstói erdőben, és egy kevésbé járt ösvényre találtunk, ahol jobban kiélvezhettük az ősz utolsó szép napjait. Az ámulatba ejtő színek mellett az  ősz illata is eszméletlen  volt, nem beszélve a kis odúról, amit az egyik fa tövében találtunk tele pakolva makkal.:)
 
Találtam jócskán szebbnél szebb lehullott leveleket, de mivel a száraz, törékeny préselt levelekkel nem tudok mit kezdeni (attól függetlenül még csináltam), inkább rózsát készítettem belőlük.:)
Sajnos a kép nem adja vissza a látványt, az arany "fény", amit akril spray-vel vittem fel rá, egyáltalán nem látszik.:( De azért jöjjenek a képek.:)
 
 



Itt látszik egy picit az arany festék :)
 

2012. október 2., kedd

Őszi ajtó koszorú



"...És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.


Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.


Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik...."

Petőfi nagyon szépen fogalmazza meg azt, amit most érzek, ezért megosztottam veletek.Szomorú dolog az ősz, kicsit talán úgy érzem, meghal a természet, de a remény él bennem, hogy aztán újra felébred.:) Aztán előtör bennem a "ha már ég a házad, legalább süss a tüzénél szalonnát" érzés, és felcsillan a szemem. Szeptemberben szorgalmasan gyűjtögettem a különböző terméseket, hogy végre kiélhessem alkotási vágyaimat.:) Már rég élt bennem a kép erről a koszorúról, és ma sikerült megvalósítani.:)










2012. augusztus 26., vasárnap

Egy íróasztal új élete


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki imádott rajzolni, ragasztani, és mindenfélét alkotni, mígnem egyszer csak felnőtt. Az immár nagylány egy szép nyári napon megtalálta a régi asztalát mindenféle gyerekrajzokkal, ragasztódarabokkal, és matricákkal tarkítva, és összeszorult a szíve a kép láttán.
- Megérdemel egy új esélyt...

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a kislány bizony én voltam, az öreg asztalkám pedig kapott egy új külsőt.:) Sok emlék eszembe jutott, mikor megláttam az asztalkám rajta a gyermekkorom nyomaival. De most már nem egy vén fadarab őrzi azokat, hanem bezártam a képet a szívembe.:)

Ilyen volt:

Talán nem látszik, de a jó öreg megőrizte a ragasztópisztoly imádatom kezdeti formáját nagy bumszlik formájában, sőt alul még az ABC tanulás folyamatait is megfigyelhettem- természetesen alkoholos filccel.És a kedvencem: Középen barna öntapadós betűkből kirakva: Boldog vagyok. :) :)


Ilyen lett aztán a fél órás csiszolgatás, kaparás, mosás után. :)



Sajnos az idők során az oldaláról is levált a csík egy része. Ezek után kezdődött a dolog izgalmasabb része. Elbiciklizni a festék és barkácsboltba. Ahogy belépek az ajtón, az ott tanyázó 20 férfi egyszerre fordult meg , és kerek szemekkel néztek.Gondolataik szinte ordítottak az arcukról."Apám, ez egy nőőőőő!!!" :D :D
3 rézbarna és egy fehér akrilsparay-vel tértem haza az ölemben, mert persze időközben elszakadt a szatyor füle. Letisztítottam alkoholos üvegtisztítóval az asztal felületét, hogy eltávolítsam róla a zsírt, majd jöhetett a fújkálás. Ez egy hosszas folyamat volt, de közben igen jól éreztem magam a festékből kiáramló szagtól, ami az agyam utolsó szegletét is átjárta. :D




A kész állapotot nem fotóztam le, hanem a következő lépés jött, a díszítés.Saját kútfőmből rajzoltam egy intarzia szerű mintát, majd kivágtam egy vastag fóliából a negatív mását. Miután stiftes ragasztóval rögzítettem az asztalhoz, fehér spray-val átfújtam.






A minta leszedésénél nagyon izgultam. Az első nem sikerült túl jól, a képen is látszik, hogy itt-ott befolyt, de végül megoldódott a probléma. A többi minta már tökéletes lett. ;) A fehér mintát türkizkék, zöld, sárga, majd arany foltokkal díszítettem, illetve aranyszínű lakkfilccel kontúrt is kapott.

A FIÓKOK





A két szélső már rezesbarna, új színében tündököl, míg a középső nem kapott festéket, sőt igen makacs matricákkal védekezik. De végül a kis különc  is megkapta méltó jutalmát, egy különleges festést.:)






Végül a kész asztalka immár teljes pompájában, kicsit rossz fényviszonyok között.




 






2012. július 2., hétfő

A tökéletes buborék


Kisgyerekként órákig tudtuk nézni, gyerekként elsődlges célunk volt kipukkantani őket, és szerintem titkon minden felnőtt imádja őket... Miről is van szó? Hát a buborékokról.:) Talán azért olyan népes ennek az egyszerű dolognak a rajongótábora, mert jóformán semmibe nem kerül, mégis olyan szép és különleges. Pont olyan, mint a pillanat. Mire észreveszed, már elillant, és ha meg akarod ragadni, csak a levegőt szoríthatod az ujjaid közé.:)

Na de hogyan lehet tökéletes buborékokat készíteni?:) Íme egy recept, és egy egyszerűen elkészíthető eszköz:

Az elkészítése egyszerű.Fogtam két kisebb botot, és egy hosszabb és egy rövidebb fonal darabbal összekötöttem őket, s közben a hosszabb fonalra ráhúztam egy kör alakú vas tárgyat, ami fogalmam sincs hogy mi lehet, de valami csavaralátétre tippelek.:):) Készítettem egy ábrát is hozzá.

Miután elkészültem ezzel az egyszerű kis masinával, jött a lötty elkészítése. A titkos recept hozzávalói pedig:



12 rész víz
1 rész mosogatószer
1 rész kukoricaliszt
2 evőkanál sütőpor


Ezután már csak annyit kell tenni, hogy belemártjuk a kis masinánkat a bubilébe,  kifeszítjük a fonalat, és gyönyörködünk a hatalmas szebbnél szebb buborékokban. :)

Rájöttem, hogy sokkal nagyobbat is készíthettem volna, de így sem volt könnyű lefotózni :):)
Mi jól elszórakoztunk vele.:)