Versem:)- SzemlÉlet

Ma a szokástól eltérően nem egy tárgyat vagy díszt készítettem és nem is festettem, hanem verset írtam. :) Érthetetlen öszevisszaságnak tűnhet, ha gyorsan olvassátok, azonban van konkrét jelentés tartalma a versnek, csak lassan, megértően kell nekikezdeni.:) Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, minden 1. és 3. sor 9 szótagból, minden 2. és 4. sor 13 szótagból áll. Remélem, hogy tetszik.:)

SzemlÉlet

Lágy szellő borzolja a fákat,

Hiába igyekszik nem hajlanak az ágak.

Megvárják, míg vad vihar tépi,

Kegyeletük leróják, s az életüket féltik.

Különös világ, furcsa álmok,

Hiába naiv a szív, ha az ész meg álnok.

Hol eltűnik a köd, előtör a döbbenet

S már nem fedi homály a rejtett völgyeket.

Tengeri tűz, hegyvidéki ár

Éjféli világosság, s a falon csorba árny.

Valótlan csend, múló állapot,

Zakatol a szív, a józan ész rég felhagyott.

Mikor kémleled az egeket,

Ha megpillantod, a rideg szépség rád nevet.

Engedd, hogy elvigye lelkedet

Ha nem, a vérző szikla örökre eltemet.

Hirtelen vad mámor ragad el

A pillanat megáll, tested már csak hamu lesz

Csak hinned kell a Fehér Fényben

Talán a szivárvány már fent ragyog az égen.