Nem igazán szeretem a telet, hideg, bús, és magányos évszak. De egy kicsit mégis belopta magát a szívembe, mikor az ablakra szabályos formájú szebbnél szebb hópelyhek hullottak, felülmúlva a képzelő erőmet. Mikor a hihetetlen szépségű hópelyheket megtáncoltatja az égbolton a szél, azt gondolom, nincs is szebb annál a pillanatnál. Ilyenkor egy kis élet költözik ebbe a szürke évszakba, hiába lesz hófehér a táj, az én szemem mindent hihetetlenül színesben lát ilyenkor. Idejét láttam egy koszorúcska készítésének az Ő emlékére.
Egy szalma koszorú alapra ráragasztottam a régebben készült rózsát, így végre rendes funkciót találva neki, és rákerült még egy fényes fehér szalag, amit masniba kötöttem, illetve ragasztópisztoly segítségével fehér gyöngyöket kettesével, hármasával ráragasztottam elszórva.
Nemes egyszerűségéért, és tisztaságáért megszerettem.
Végül egy kis zene a klasszikusok kedvelőinek: :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése