Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én fejemben két dolog játszódik le alkotás előtt, vagy közben. Az egyik eset az, mikor a fejemben megszületik egy tökéletes kép. Olyannyira tökéletes, hogy érzem az illatát, a melegségét, a belőle áradó energiát.Ezt próbálom én elkészíteni. A másik eset pedig az, mikor fogalmam sincs, mit csinálok, csak neki kezdek, és jön magától. Nem tudom, melyik eset a szerencsésebb, avagy a szerencsétlenebb. Az első esetnél az a baj, hogy sosem sikerül teljesen megvalósítani, csak... majdnem. A mai kis munkám is egy hatalmas majdnem. Tetszik, de még sem az. :) A második esetnél pedig az a probléma léphet fel, hogy mire elkészülök, egy teljesen értelmezhetetlen dolog válik a munkámból. De ez benne van a pakliban.
Ma egy gipszből kiöntött maszkot dekoráltam ki. Mondanom sem kell, a fél alkarom festékes, ragasztós, és csillog.. de nem baj, szeretem ezt az állapotot. :) Sajnos a csipkémből készlet hiány van, de mivel képtelen vagyok holnapig várni, megelégedtem egy kevés farkasfoggal is. Az arc fele kottás szalvétával készült, majd vattával letakartam, és akrilspray-vel fújtam le a kimaradt részeket. Habár könnyebb előtt fújkálni, a világos szalvéta nem tudna érvényesülni, ha arany alapra ragasztanánk föl. A gipsznek van egy hatalmas hibája: Nem marad meg rajta a ragasztó. De addig próbálkoztam, míg sikerült. a titok nyitja, hogy ne legyen porózus a felszín, tehát vagy le kell lakkozni, vagy szalvétát ragasztani rá. Kalapkának kotta papírból hajtogattam , égettem, fújtam és ragasztottam. :) Íme a végeredmény:
