Koszorú névnapra

Rengeteg dolgot tudnék most írni. Az elmúlt hetek túlságosan is eseménydúsak voltak, de nem baj, az élet nem áll meg. Történt egy jó pár olyan dolog, amiről érdemes lenne írni, de mivel egy kupacnyi füzet várakozik, beszéljenek csak a képek.

 

Nagymamámnak készült ez a koszorú. Mikor befejeztem, és a család mustrája alá vetettem, mindenki leszavazta szegényt, mert egyszerű és elegáns volt. Erre azt válaszoltam, hogy azért ilyen, mert a művészet az önkifejezés, és én most éppen ilyen vagyok. De aztán belegondoltam, hogy a megajándékozott tényleg egy színes egyéniség, úgyhogy megerőszakoltam a koszorút még jópár dologgal. Így nekem már kicsit giccses, de azért nagyon jól mutat az ajtón, azt beismerem.

Az elkészítését majdnem kifelejtettem. Anyukám hozott nekem egyszer egy szalma koszorúalapot, aminek kb annyira örültem, mintha egy házat vett volna nekem. :) Zsákanyag-szerű szalagból készült a masni és a felette lévő rész. Hajlakkal rögzítettem, hogy vágás után se csússzanak el a laza szálak. A sűrű részben van aranyfestékkel lefújt olvasztott pet palack darabok, összecsavart kottapapír, összeragasztott maradék szalagdarabok..stb. :)